Az ember társas lény, ezért áhítozik egy jó párkapcsolatra. Szeretné megtalálni a párját, aki tényleg az igazi a számára, és akivel összekötheti az életét, hogy aztán együtt öregedjenek meg. Ám csak kevesen mondhatják el magukról, hogy már elsőre sikerül rátalálniuk a nagy Ő-re. Az emberek többsége hosszú és kacskaringós utat jár be, míg végre révbe ér. Ez az út pedig jó és kevésbé jó randik, párkapcsolatok, és szakítások sorát tartogatja a számukra. Ha szerencsések, akkor utólag már csak nevetve gondolnak vissza ezekre a múltbéli sikertelen próbálkozásokra.

Késésben voltam a randiról, ezért sietve léptem be az étterembe. Ennek köszönhetően megbotlottam, és nekiestem egy asztalnak, amibe csúnyán bevertem a fejem. A randipartnerem természetesen látta az egészet.

Találkoztam egy sráccal, aki a randi alatt folyamatosan azon sopánkodott, hogy nincs autója:

– Ha lenne autóm, akkor elvihetnélek kocsikázni is. Elvégre ezt szeretik a nők, nem?

– Azért nem mindenki. Én például sokkal jobban szeretek nagyokat sétálni.

– Jó, de ha lenne kocsim, akkor sokkal többször találkozhatnánk.

Ez így ment egy ideig, ezért inkább leráztam a srácot, és hazamentem. Este még rám írt, én pedig közöltem vele, hogy részemről ennyi volt, és nem lesz több randi. Mire ő:

– Most mondd meg őszintén… Ugye azért, mert nincs autóm?

Fő a pozitív hozzáállás, de azért ez már talán egy hangyányit túlzott optimizmus:

Miután kifizettem a számlát az étteremben, kiugrottam mosdóba. Mielőtt bementem volna, még visszanéztem az asztalunk felé, és megláttam, hogy a lány visszakérte a pincértől a borravalót, amit tőlem kapott, és zsebre vágta.

Volt egy lány, akivel már egy ideje beszélgettem az interneten, de személyesen még soha nem találkoztunk. Egyik este, amikor éppen az édesanyámmal találkoztam, felhívott, hogy mi lenne, ha egy óra múlva összefutnánk. Mondtam neki, hogy most nem alkalmas, mert az édesanyámmal vagyok, mire azt válaszolta, hogy nem baj, hozzam őt is. Magam sem értem, hogy miért, de belementem a dologba.

Több órát ültünk hármasban egy kávézóban, miközben a lány és az anyám szünet nélkül fecsegtek, én meg erőltetett mosollyal az arcomon hallgattam őket.

Nem találkoztam többet a lánnyal, az édesanyámmal viszont azóta is jóbarátnők.

Elvitt egy étterembe, amivel nem volt semmi problémám egészen addig, míg el nem árulta, hogy ez volt a kedvenc éttermük az exével. Ezután hangos sírásban tört ki, és elmondta, hogy őt csak az exe érti meg.

Talán mondanom sem kell, hogy nem vártam meg a desszertet.

A mai rohanó világban már a párkapcsolatok is felgyorsultak:

Egy parkban sétálgattunk a hapsival, amikor megpillantott egy galambot, és felkiáltott:

– Te nyavalyás, most elkaplak!

És azzal a lendülettel elkezdett szaladni utána. Soha többet nem láttam.

Egy étteremben találkoztunk a sráccal, aki a randi alatt feltűnően sokat evett és ivott. De nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget neki, mert egyébként tök jól elvoltunk. Amikor kértük a számlát, a srác azt mondta, hogy gyorsan kiugrik a mosdóba, míg a pincér kihozza.

Nos, azóta sem láttam a srácot. Még a közösségi oldalakról is törölte a fiókját.

A gimis osztálytalálkozón az egyik régi, sármos osztálytársammal teljesen egymásra hangolódtunk. Az este végén megbeszéltük, hogy holnap újra találkozunk a lakásán.

A legvonzóbb ruhámban mentem fel hozzá. Amikor ajtót nyitott, megláttam, hogy elegáns öltönyt visel. Beljebb invitált, majd a nappaliban leültetett az asztalhoz, és hitelajánlatokat kezdet el bemutatni.

Kiderült, hogy egy banknál dolgozik, és a tegnap este során szóba került pénzügyi problémáimra szeretne megoldást kínálni.

A srác feltehetően nem egészen erre gondolt. Korábban csúnyán kihúzhatta a gyufát a lánynál.

Forrás:napitroll.hu