Az élet és az embertársaink is napi rendszerességgel teszik próbára a türelmünket és tűréshatárunkat. Egy idő után azért megtanuljuk, illetve megpróbáljuk tolerálni vagy kizárni a számunkra zavaró tényezőket. Bár a szeretteink esetében ez némileg könnyebben megy, de nem zökkenőmentesen. Van, akinél gyakrabban, van, akinél ritkábban, de mindenkinél megesik, hogy már nem bírja tovább cérnával és kiadja magából valamilyen úton-módon a dühét. Egyesek például azt a módszert választják, hogy megosztják a világgal, hogy mi az, ami zavarja őket.

A feleségem soha semmire nem csavarja vissza rendesen a kupakját, mielőtt visszarakná a hűtőbe.

Amikor egy nő rendszeresen kap ilyen és ehhez hasonló üzeneteket, akkor nagy önuralomra van szüksége, hogy a sokadik után is megőrizze a türelmét.

A egyik rokonom kölcsönkérte tőlem az autómat, és utána így kaptam vissza tőle:

A két gyermekem ma odajött hozzám, miközben otthonról dolgoztam, és elkezdtek panaszkodni: „Anya, nem találunk a konyhában semmi ennivalót ebédre.” Ezután kimentem a konyhába, és ekkor készítettem ezt a néhány fotót:

Rendeltem néhány bakelit lemezt a netről, és a kézbesítő berakta a csomagot a postaládámba még annak ellenére is, hogy az nem fért be.

A férjem bevásárlás után szatyrostól pakolt be a hűtőbe. Az már csak hab a tortán, hogy a nagy részének nem is a hűtőben lenne a helye.

A feleségem szerint ez a mogyoróvajas üveg már üres, ezért lazán kidobta a szemetesbe.

A repülőgépen az előttünk ülő hölgy senkitől és semmitől sem zavartatva hátracsapta a haját, és kényelembe helyezte magát az utazásra.

A kábel tv szerelő a kislányom falnak támasztott hulahopp karikáján keresztül vezetett át egy kábelt.

A páromnak elromlott az autója, és addig az enyémet használta. Így adta vissza nekem:

A lakótársam úgy eszi a banánt, hogy levágja a felét, a maradék része pedig általában addig rohad a tartón, amíg én ki nem dobom.

A párom soha nem issza meg teljesen az üdítőjét, mielőtt kibontana egy újat. Így a hűtőnkben folyamatosan gyűlnek a bontott üdítők.

Az önkiszolgáló autómosóban beállt mögém egy kocsi, majd kiszállt belőle egy fickó és karba tett kézzel nézett engem, ahogy mosom az autómat.

Megkértem a férjemet arra a nem túl bonyolult feladatra, hogy cserélje ki a vécépapírt a tartón. Nos, az én drágaságom „nem okozott csalódást”.

Annak ellenére, hogy egy hatalmas franciaágyon alszunk, a feleségem minden este ennyi helyet szokott nekem hagyni.

Nagyon érzékletesen fogalmazta meg számára az igazságot.

Forrás:napitroll.hu