A felnőttek időnként hajlamosak abba a hibába esni, hogy alábecsülik a gyerekek észjárását. Pedig előfordul, hogy a lurkók korukat meghazudtoló módon még a felnőttek eszén is túljárnak. A szülők igyekeznek a legjobb tudásuk szerint nevelni és tanítani a gyerekeiket, hogy minél jobban felkészítsék őket a felnőtt életre. Ám bizonyos esetekben felcserélődnek a szerepek, és a szülők tanulnak valamit a gyerekeiktől.
A kislányomat arra nevelem, hogy még a sértésekre is próbáljon meg dicsérettel válaszolni.
Egyszer az anyósommal és gyermekemmel elmentünk ruhát vásárolni. Amikor felpróbáltam egy nadrágot, és megkérdeztem az anyósomat, hogy hogy áll rajtam, ő egy vicces, de kissé sértő megjegyzéssel válaszolt. A kislányom ezt meghallotta, és így szólt az anyósomhoz:
– Nagymami, neked meg annyira szép sárgák a fogaid!
A kisfiam akart magának egy drága videojátékot, én pedig úgy gondoltam, hogy már elég idős hozzá, hogy némi házimunkával saját maga keresse meg rá a pénzt.
Összeállítottam hát neki egy listát a feladatairól, és az elvégzésük után mindegyikért pénzt kapott tőlem.
Mire az összes feladatot elvégezte volna, pont megkereste volna a játék árát, ám egy idő után abbahagyta.
Amikor megkérdeztem tőle, hogy miért, azt válaszolta, hogy már van elég pénze, ugyanis talált az interneten egy boltot, ahol olcsóbban is megkaphatja a játékot.
Már egészen korán próbálom megtanítani a gyermekeimnek, hogy az élet nem igazságos. Így akarom megóvni őket a későbbi csalódásoktól.
Egyik nap a kislányommal társasjátékoztunk, amikor észrevettem, hogy csal. Amikor rászóltam, hogy ez így nem oké, csak ennyit felelt:
– Hát az élet már csak ilyen, Anyu.
Egy-null a kislányom javára…
Azt mondtam a rosszcsont gyerekeimnek, hogy ha nem jól viselkednek, akkor a Mikulás szenet rak a csizmájukba. Ekkor kórusban megkérdezték:
– Anyu, mi az a szén?
Így válaszoltam:
– Az egy olyan kő, amit meg lehet gyújtani.
A gyerekeim most szenet szeretnének kapni a Télapótól. Azt hiszem, hogy ezt nem gondoltam át eléggé…
Az édesanyám tanárként dolgozik, és egyszer megtanította a kisdiákjainak, hogy ha egy gonosz idegen esetleg elkezdi őket autóval követni, akkor a legjobb, amit tehetnek, hogy gyorsan megfordulnak, és elszaladnak, ugyanis az autóval több időbe telik megfordulni, és így sikerülhet lerázniuk az autóst.
Néhány nappal később az egyik kisdiák kiszökött a suliból, az anyám pedig autóba pattant, és a keresésére indult.
Amikor megtalálta a gyereket, az hirtelen megfordult, és nevetve elszaladt az anyám kocsija mellett.
A gyermekem nagyon szeretne egy háziállatot, én viszont nem akarom megengedni neki, mert tudom, hogy úgyis rám maradna, hogy etessem és takarítsak utána.
Így aztán azt mondtam neki, hogy ha fél éven keresztül képes tisztán tartani a saját szobáját, akkor kaphat egy háziállatot.
Nos, a kisfiam biztosra akar menni, ugyanis a folyosón alszik egy hálózsákban, hogy még veletlenül se csináljon rendetlenséget a szobájában.
A kislányomat szerettem volna megtanítani arra, hogy értékelje a munkát, és az azzal megkeresett pénzt.
Így aztán kitaláltam, hogy minden elvégzett házimunkáért kap tőlem 5 dollárt, amit arra költhet, amire csak szeretné.
Egyik este, amikor lefekvéskor mesét olvastam fel neki, a végén odament a perselyéhez, kivett belőle 2 dollárt, majd átnyújtotta nekem, amiért jó apuka voltam, és mesét olvastam neki.
A szüleim már kiskoromban arra tanítottak, hogy ha azt látom, hogy valaki bűncselekményt követ el, akkor hívjam a rendőrséget. Így is tettem egyszer, amikor megláttam, ahogy egy bohóc ellop egy nagy tortát. Apró szépséghiba a dologban, hogy mindez egy filmben történt, amit éppen akkor a TV-ben néztem.
A kisfiam soha nem pakol el maga után, ezért egyszer azt mondtam neki, hogy 10 perc múlva bemegyek a szobájába, és a padlón található összes cuccát rászoruló gyerekeknek ajándékozom.
Mire letelt a 10 perc, minden játékát szépen elpakolta, viszont a nővére holmijait áthordta magához, és szétszórta azokat a padlón.
Forrás:napitroll.hu
